Üzletünk címe: 1191 Budapest Kossuth tér 23-24.  //  Telefonszámunk: 06-1-790-06-01

Vízszenny

Ötven év múlva mintegy 11 milliárd ember él majd a Földön. Négy milliárdot szomjúság gyötör majd; bizonyos területeken a víz talán értékesebb lesz az aranynál. Ez a prognózis olyannyira morbid, hogy szinte egy Spielberg-filmre kívánkozik. Csakhogy ez nem mese...

- A víz problematikus közeg - mondják .a szakemberek. Néha túl sok .(mint például az elmúlt télen, az árvizek idején); máskor pedig nincsen elegendô. A minôsége is fontos. A vizet tehát nem lehet úgy tekinteni, mint egy korlátlan mennyiségben rendelkezésünkre álló dolgot. Gazdálkodnunk kell vele.

A vízgazdálkodás fontosságára világszerte a katasztrófák - árvizek, aszályok - mérhetetlen kártételei hívták fel a figyelmet. Hazánkban is hasonló volt a helyzet, amikor a múlt század közepe táján a Tisza szabályzása jelentette a legfôbb kihívást. Azóta sok víz lefolyt a Dunán (s a Tiszán), és a kérdések is jelentôsen megváltoztak. Mindenekelôtt az egész Földünket érintô problémákra kell odafigyelnünk. A jelenlegi édesvízkészlet ugyan bôséges, de az eloszlás rettenetesen egyeletlen. És éppen azokon a területeken növekszik ugrásszeruen a népesség, ahol a víz nagyon kevés. A fejlôdô, (szegény) országoknak nincs pénzük arra, hogy a fenyegetô helyzetet megváltoztassák.

Az átfogó gondokon kívül minden országnak, területnek megvannak a maga sajátos vízügyi problémái. Magyarország helyzete a vízgazdálkodás szempontjából különleges, hiszen folyóvizeink 95 százaléka külföldrôl érkezik. Így állandóan ki vagyunk kiszolgáltatva annak, hogy mi történik a szomszédos országokban: vagyis, ott mennyi csapadék hullik, vannak-e árvizek, hogyan szabályozzák folyókat, szennyezik-e a vizeket stb. A Duna 11 országon folyik keresztül, tehát 11 ország használja és szennyezi a folyót. A megoldást tehát csak nemzetközi egyezmények megkötésével és ezek betartatásával lehet megtalálni.

Tavaly ôsszel Bécsben létrehoznak egy nemzetközi igazgatóságot, amely a Duna teljes hosszában ellenôrzi a folyó állapotát. Más folyóinkkal kapcsolatban minden érintett szomszédos országgal külön-külön meg kell állapodnunk a vízgazdálkodás kérdéseiben.

Az utóbbi években szerte a világon a víz szennyezettsége volt a központi kérdés. Amikor errôl beszélünk, szinte mindenki az ipar "szándékos" vízszennyezésére gondol, pedig ez csak egy töredéke a nagy egésznek. Ijesztô méreteket ölt azonban a "természetes" szennyezettség is. Békés megye egyes részein például az ivóvíz arzéntartalma magasan az Európai Unió által megszabott határérték fölött van, ezért ott sürgôsen ki kell építeni egy olyan tisztítórendszert, amellyel ez alá a küszöb alá csökkenthetô a mérgezô anyagok mennyisége. Nagy szennyezô forrásként tartjuk számon azokat a településeket is, ahol nincsen csatornarendszer. Az emésztôgödrökbôl számtalan méreganyag - ammónia, nitrát, mangán stb. - kerül át a talajba, majd a vizekbe, megmérgezve azokat. Magyarországon a lakosságnak kevesebb, mint 50 százaléka a lakik olyan helyen, ahol kiépítették a csatornákat, az Európai Unió területén pedig 70 százalék körüli ez az arány.

Az utóbbi tíz évben ugyan látványos eredményeket is elértünk, bár ezek nem minden esetben a tervezés és a szakszeru gazdálkodás következményei. A rendszerváltás utáni gazdasági változásban sok olyan ipari létesítmény zárt be, amelyek korábban erôsen szennyezték folyóinkat. Nagy ipari települések környékén - például Borsod megyében - a folyók szinte újjászülettek. Jelentôs javulást hozott az is, hogy a mezôgazdaságban háttérbe szorultak a mutrágyák, (nincs rá pénz), így jóval kevesebb nitrogén kerül a vizekbe.

A víz pazarlása sem olyan nagy mértéku, mint korábban volt. A víz ugyanis drága. Ma körülbelül 30 százalékkal kevesebb vizet használunk, és úgy látszik, ez a tendencia folytatódik.