Fordított ozmózisos tisztítási eljárás:

1950-es években, amikor az Amerikai Egyesült Államok hadrendbe állította az első, nukleáris meghajtású tengeralattjáróit és repülőgép-hordozóit, komoly probléma merült fel: bár az atomhajtású tengeri járművek egyik legfőbb stratégiai előnye az, hogy két-három évig a vízen tartózkodhatnak anélkül, hogy üzemanyagot vennének fel, ezért a legénység ellátásához szükséges élelmiszereket magukkal viszik. Igen ám, de ennyi időre való édesvíz szállítására és tárolására nincs mód! Ezért a Haditengerészetnek szüksége volt egy olyan módszerre, amivel az ivóvízellátást az addig használatos tengervíz-lepárlásnál hatékonyabban megoldja.

Kiváló tudósaik megoldották ezt a problémát: a megfordított ozmózist javasolták, és ez bevált.

Az ozmózis jelensége, folyamata már a 18. század óta ismert: ha egy féligáteresztő (szemipermeábilis) hártya két oldalán eltérő koncentrációjú oldat van, akkor az alacsonyabb koncentrációjú oldatból oldószer hatol át a hártyán, és ez a folyamat addig tart, amíg a hártya (membrán) két oldalán a koncentráció kiegyenlítődik. A természetben az összes élőlény ezt a folyamatot használja fel a sejtek közötti anyagcsere-folyamatok lebonyolítására. (Az élőlényeknél a féligáteresztő hártya a sejtfal membránja.)

És most jön a zseniális ötlet: ha a membrán töményebb oldatot tartalmazó oldalára nagyobb nyomást fejtünk ki, mint az oldószer ozmotikus nyomása, akkor a töményebb oldatból vándorol át az oldószer a membránon, s így maga az oldószer (a víz) tisztán kinyerhető! A természetben erre nincsen példa, éppen ezért zseniális az ötlet az ozmózisfolyamat megfordítása. Ezt a megfordított ozmózist (reverz ozmózis vagy röviden RO) nemcsak a haditengerészet használja sikerrel a feltalálása óta, hanem e technológia felkeltette a NASA (az Amerikai Egyesült Államok Ûrhivatala) figyelmét is: 1 kg tömeg feljuttatása az űrbe közel egymillió dollárba kerül, nem mindegy tehát, hogy mennyi vizet kell pótolni az űrhajósok szükségletei kielégítésére, valamint technológiai célokra.

A fordított ozmózis alkalmazásával az űrhajókon és az űrállomásokon a víz jelentős részét visszaforgatják, így sokkal kevesebb vizet kell felszállítani. Hogy ez a visszaforgatás mennyire hatásos a fordított ozmózis segítségével, azt mutatja az is, hogy még az űrhajósok vizeletéből is teljesen tiszta, iható vizet tudnak nyerni.



Miért nem tudunk erről a víztisztítási technológiáról?

Mint fentebb említettük, a fordított ozmózis elve, technikája az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészete és a NASA találmánya, fejlesztése.

Nyilván nem állt érdekükben az ezzel kapcsolatos adatok, eredmények közzététele - hadd higgye minden ellenségük, hogy az ivóvíz megmérgezésével, megfertőzésével ártani tudnak az USA hadseregének. Még a legutóbbi időkben rettegetté vált lépfene vírusa sem juthat át az ozmózismembrán 0,0001 mikronos pórusán.

Ma már ezek az információk nem titkosak, bárki számára hozzáférhetőek mind a szakirodalomban, mind pedig a világhálón.

Az USA hadseregének és haditengerészetének több mint fél évszázados tapasztalatai vannak a fordított ozmózissal megtisztított ivóvíz fogyasztásával kapcsolatban - s ezek a tapasztalatok kivétel nélkül mind pozitívak.

Sokan azt állítják, hogy a minden oldott szilárd anyagtól mentes, tökéletesen tiszta víz fogyasztása ártalmas. Igaz ez?
Ez a tévhit német tudósok által végzett kísérletek eredményeinek köszönhetően terjedt el: ők nagy tisztaságú (desztillált) vízbe helyeztek vörösvértestecskéket, és azt tapasztalták, hogy ilyen környezetben a vörösvértestek súlyosan károsodnak. Ezek a kísérletek azonban „in vitro”, azaz laboratóriumban történtek. Az élő szervezetekben teljesen másként mennek végbe a folyamatok: az állati és az emberi szervezetbe bekerülő bármilyen anyag (így a teljesen tiszta víz is) már a tápcsatorna legfelső szakaszán is nyálat, a nyálban levő enzimeket old, vesz fel, a gyomorban pedig gyomorsavat és emésztoenzimeket, így nulla koncentrációjú vízként nem érintkezik közvetlenül a sejtekkel.

Azonkívül, az élo szervezetekben hatékony rendszer biztosítja az ozmonális egyensúly fenntartását. Napi 2-3 liter teljesen tiszta víz elfogyasztása semmiféle kárt nem okoz, viszont megtisztítja a szervezetet a felhalmozódott salakanyagoktól, bomlástermékektől, a lerakódott szervetlen ásványi sóktól. E tisztítás révén javítja a vérkeringést, megkönnyíti a máj és a vese munkáját, rugalmasabbá teszi a porcszöveteket, és támogatja az immunrendszer működését, azáltal, hogy annak nem kell foglalkoznia a „hagyományos” ivóvízzel a szervezetbe kerülő mérgekkel, hormonokkal, antibiotikumokkal, gyógyszermaradványokkal stb.

Általánosan elterjedt aggodalom, hogy a teljesen megtisztított víz, mivel nem tartalmaz ásványi anyagokat, hiánybetegséget okoz.
Ez is egy tévhit. A vízben levő ásványi anyagok szervetlen vegyületek, ebben a formában a szervezetünk nem tudja hasznosítani őket. Csak a szerves mátrixba ágyazott ásványok, ásványi sók épülnek be a szervezetünkbe. Ilyen, szerves mátrixba ágyazott ásványi sók kellő bőségben vannak jelen a zöldségekben, gyümölcsökben, a húsokban, a tejben, tejtermékekben, a tojásban, a gabonafélékben - s így minden olyan élelmiszerben, amely ezekből készül.

Csak példaként: egyetlen szelet sajt több kalciumot tartalmaz, mint 4-5 liter csapvíz, vagy 1 liter ásványvíz. És a sajtban levő kalcium szerves mátrixban, azaz szervezetünk számára közvetlenül hasznosítható formában van jelen.

Ha a nulla koncentrációjú víz fogyasztása csupa előnyökkel jár, akkor miért nem fogyasztunk desztillált vizet?
Sokan fogyasztanak desztillált vizet. Ám tudni kell, hogy a desztillált víz sohasem nulla koncentrációjú: sokszoros desztillációval sem lehet az ivóvizet teljesen megtisztítani minden mérgezőanyagtól. Ennek oka az azeotrópia. Sok kémiai vegyület az oldószerrel azeotróp elegyet képez. Az azeotróp elegyek jellemző tulajdonsága, hogy az oldószerrel képzett, úgynevezett azeotróp koncentrációnak megfelelő százalékban átmennek a gőzfázisba, így lecsapatás után a párlatban változatlanul megmaradnak.

Legismertebb példa erre az etilalkohol-víz azeotróp elegy, amelyben 96% etilalkohol és 4% víz van. Ezért nem lehet 96%-nál töményebb etilalkoholt előállítani desztillációval. (A 100%-os, úgynevezett abszolút alkoholt kémiai vízelvonószerrel, benzollal állítják elő, s mivel a benzol rendkívül mérgező, az abszolút alkohol fogyasztásra nem alkalmas - a benne maradó, nyomnyi mennyiségű benzol miatt.)

Sok mérgező anyag alkot a vízzel azeotróp elegyet - különösen a szerves vegyületek -, ezért a desztillált víz nem teljesen biztonságos. (Természetesen sokkal tisztább, mint bármilyen természetes víz vagy a vezetékes ivóvíz, de a mérgező anyagoktól nem teljesen mentes.)

A fentiek ismeretében tehát elmondhatjuk: jól teszi az, aki desztillált vizet fogyaszt, de számolnia kell azzal, hogy bizonyos mennyiségű ártalmas anyag is jut a szervezetébe.

Az esővíz gyakorlatilag desztillált víz. Miért nem ezt fogyasztjuk, mint már az ókorban is tették? Vagy miért nem gyűjtjük és isszuk a harmatot?
Az esővíz, bár keletkezését illetően valóban desztillált víz, azonban már a keletkezése során felveszi, magába oldja (abszorbeálja) a levegőben levő szennyeződéseket. S amikor az eső lehullik, a legalsó - tehát legszennyezettebb légrétegből még több szennyező, mérgező anyagot old ki. Ugyanez vonatkozik a hóra is, csak még fokozottabb mértékben, mert a hókristályok felülete sokszorosan nagyobb, mint az esőcseppeké.

A harmat olyan víz, amely a levegő nedvességtartalmából válik ki, a levegőénél alacsonyabb hőmérsékletű szilárd testek (növények, kőzetek, mesterséges tárgyak, sőt élőlények - pl. rovarok) felszínén. Ám a harmat, kicsapódásától kezdve, oldja az imént felsorolt felszíneken levő szennyeződéseket (kipufogógázok, füst, korom, por, ipari és mezőgazdasági eredetű vegyszerek stb.), sőt, a fentebb részletesen leírt azeotrópia miatt már eleve szennyeződésekkel együtt csapódik ki.

Régen a lányok, ha szépek akartak lenni, hajnalban kimentek a mezőre, lepedővel és dézsával felszerelkezve. A lepedőt végighúzták a füvön, majd az így felszedett harmatot belefacsarták a dézsába. Ezzel a harmatvízzel mosakodtak, és mosták meg a hajukat. Bőrük üde, bársonyos, rugalmas, és pattanásoktól mentes lett a hajnali harmattól; hajuk selymes, fénylő, lett, s eredeti színét is megőrizte. Ma már ezt a módszert nem javasoljuk, környezetünk fokozott elszennyeződése miatt.

Létezik tökéletes megoldás arra, hogy a vízzel ne juttassunk szervezetünkbe mérgező anyagokat?
Tökéletes megoldás nem létezik. Csak tökéletlen megoldások vannak. A sok tökéletlen megoldás közül a legjobb (azaz a legkevésbé tökéletlen) az a technológia, amely - tudományunk jelenlegi, legfejlettebb állása szerint - a legnagyobb mértékben képes eltávolítani (nem ártalmatlanítani, nem átalakítani!) az ivóvízből az összes szennyező, mérgező és ártalmas anyagot. Ez a technológia a megfordított ozmózis (fordított ozmózis, reverz ozmózis vagy RO).